[ Pobierz całość w formacie PDF ]
rére.
Lothar és Hans nevetve léptek oda hozzájuk.
Ha megígéred, hogy a teánál külön porciót kapunk a menázsi-
ból, állunk rendelkezésedre mondta Lothar, és a barátja szolgálat-
készen összecsapta a bokáját.
Remek ujjongott Sylvia te a zongoránál hasznosíthatod ma-
gad, hogy a bárónQ a megvendégelésetekrQl gondoskodhasson. Tiszti
beszállásolásra nem vagyunk berendezkedve.
Mindenki nevetett, és Lothar leült a zongorához. Hans Sylviához
lépett, és táncra kérte.
Szabad, kontesz?
A kis szQke grófkisasszonyt életében elQször kérte fel egy gaval-
lér. Boldogan sugárzó arccal mosolygott Hansra, és a kezét nyújtotta.
Sylvia úgy érezte, mintha rózsás felhQkön lebegne. Egyik tánc kö-
vette a másikat. Hans és Herbert váltogatták egymást, és Lothar
könnyedén zongorázott minden táncot, amelyet óhajtottak, amíg a
bárónQ visszajött és közölte, hogy tálalva van a teához.
Eleven, vidám csevegés folyt a tea mellett, amelyben Lori gróf-
kisasszony is élénkebben vett részt, mint máskor szokott.
A vacsorát már Lehnsdorfban költötte el a három hadnagy.
Hansnak itt módja volt jobban megfigyelni Maria hercegnét, akivel
szemben ült az asztalnál. Már a megérkezésükkor, amikor a háziasz-
szony üdvözölte, olyan érzése volt, mintha ismerQs lenne valahon-
nan, mintha valakire emlékeztetnék a vonásai. Most is, a vacsora
alatt egyre azon töprengett, miért tqnik számára olyan meghitten is-
merQsnek ez a nQi arc.
A hercegné hátradQlt a székében, a mögötte álló inashoz fordult,
és halkan valami utasítást adott neki. És ekkor Hanst villámcsapás-
ként érte a felismerés. Most döbbent rá, mi motoszkált benne eddig:
így látta a testvérét, Gretát is gyakran ülni. És Gretának ugyanilyen
dús aranyszQke haja volt, ugyanilyen rajzolatú szemöldöke a mély-
kék szemek fölött. És ami különös volt, a hercegné sajátságos fejtar-
tása és minden egyes mozdulata is Gretára, a testvérhúgára emlékez-
tette.
Hans tekintetében kendQzetlen csodálkozás ült, olyannyira, hogy a
hercegné is észrevette.
Az imént olyan különösen nézett rám, Hennersberg úr, mintha
valami feltqnt volna önnek rajtam mondta mosolyogva.
Megdöbbent, mennyire hasonlít a kegyelmes asszony Greta hú-
gomra.
A hercegasszony érdeklQdéssel figyelt fel.
Tehát húga is van, Hennersberg úr?
Akit egyébként idáig eltitkoltál elQlünk vetette közbe nevetve
Herbert herceg.
Tényleg sohasem beszéltem neked Greta húgomról, Herbert?
kérdezte Hans csodálkozva.
Tudtommal nem.
Akkor itt az alkalom, hogy meséljen nekünk róla, Hennersberg
úr kérte Maria.
Hans meghajolt.
Örömmel, kegyelmes asszony! De Gretáról tulajdonképpen
nincs sok mesélnivaló. Csendes, szerény teremtés, aki szinte semmi
említésre méltót nem tesz. És mégis alapjában véve nálunk, odahaza
minden körülötte forog. Úgyszólván Q a családunk jó szelleme.
És akkor még azt állítja, hogy nincs mit mesélni róla? vetette
közbe a házigazda, Botho herceg.
Az ifjú nevetett.
Úgy értettem inkább, hogy van valami igénytelen a húgom ter-
mészetében. Csak azt tudom, hogy mindig segítQkész és mindig ba-
rátságos.
Maria meleg érdeklQdéssel hallgatta a beszámolót.
Igen folytatta Hans , ez az, ami olyan különös benne. Az em-
ber azt hinné, hogy alig tud mondani valamit róla, és mégsem tud-
nám nélküle a szülQi házat elképzelni. Nagyon jól megértjük egy-
mást. Bár hét évvel fiatalabb nálam, de sokkal komolyabb természe-
tq, és gyakran mondogatja: Hát soha nem jön már meg az eszed,
Hans? De ha bármiben a segítségére van szükségem, akkor biztos,
hogy számíthatok rá jóban-rosszban. Határtalanul megbízom benne.
És bárki kapcsolatba kerül a húgommal, ugyanígy érez. Nos, ha
meggondolom, igazán csodálatra méltó, hogy némely emberben
mennyi erQ és jóság lakozik.
Mindaz, amit Hans elmondott, rokonszenvet keltett a hercegné-
ben. Mintha csak színrQl színre maga elQtt látta volna a fiatal leányt.
Szeretném a húgát megismerni. Azok alapján, amit elmesélt ró-
la, úgy érzem, hogy szívembe tudnám zárni a kisasszonyt.
Biztos elfogultan hangzott, amit a testvéremrQl meséltem
mondta Hans nevetve , de remélem, hogy ha kegyelmes asszony
megismeri Gretát, igazat ad majd nekem.
VII.
A lenhsdorfi kastély termei ünnepélyesen ki voltak világítva.
Minden készen állt a vendégek fogadására.
A hercegasszony ura oldalán végigjárta a feldíszített helyiségeket,
hogy még egyszer mindent ellenQrizzen. Fekete gyöngyökkel kivarrt,
elegáns, szürke selyemsifon estélyit viselt. Még mindig szép szQke
haján drága fejék csillogott.
A herceg csodálattal tekintett asszonyára.
De szép vagy, Maria! Feletted nyomtalanul múlnak az évek!
Felesége gyengéd mosollyal köszönte meg a bókot.
Sorban érkeztek a vendégek. Legtöbbjük a székvárosból utazott
ide, s néhányan a szomszédos birtokokról jöttek, eleget téve a meg-
hívásnak.
Szinte az egész udvari társaság összejött Lehnsdorfban, még a
nagyhercegné két udvarhölgye, Schlentheim grófnQ és Kautzky bá-
rónQ is megjelent. Ez utóbbi nQvére, az özvegy Hohensteinné is ott
volt a vendégseregben. Az a hír járta róla, hogy szorgalmasan gyqjti
a székvárosban kerengQ pletykákat, és továbbadja a húgának, aki
viszont mindenrQl beszámol a fenséges asszonynak.
A társaság már majdnem teljes számban összegyqlt, amikor jelen-
tették a Gesztenyés kastély ifjú lakóinak érkezését. Rastenbergék
jelentQségteljes pillantást váltottak. Herbert mellett ott állt a barátja,
Hans is.
Lothar Solmshausen gróf vezette be a húgait a fogadóterembe,
ahol a házigazdák roppant szívélyesen üdvözölték Qket. Halk moraj-
lás futott végig a termen. A beszélgetés egyszeriben félbeszakadt. A
vendégek meglepQdtek, és nem egy arcról kínos döbbenet volt leol-
vasható.
Herbert erQs szorítással helyezte Lori remegQ kezét a karjára, és
emelt fQvel vezette a konteszt a szomszédos táncterembe. Közvetle-
nül utánuk Hans és Sylvia grófkisasszony lépkedett, úgyszintén kart
karba fqzve.
Amikor a két pár végigvonult a termen, nem egy rosszindulatú te-
kintet követte Qket. Sylvia gyanútlanságában semmit sem vett észre.
Annál inkább érzékelte Lori azt a rosszallást, amely némely arcra
olyan világosan kiült.
Herbert mindent elkövetett, hogy átsegítse Lorit a kínos szituáci-
ón. Mivel a zenekar máris rázendített a táncmuzsikára, gyorsan így
szólt:
Lori, táncoljunk egyet, az majd megnyugtatja.
A leány engedelmeskedett. Hans Sylviával követte a példájukat,
és a két nQvér így nem vette észre, hogy amikor beléptek a díszte-
rembe, a nagyhercegné két udvarhölgye azonnal felállt a helyérQl.
Schlentheim grófnQ ezt persze csak Kautzky bárónQ parancsoló
intésére tette.
Haladéktalanul távozunk! A két Solmshausen grófkisasszony és
a bátyjuk megjelenése itt nyílt kihívás a nagyhercegné Qfenségével
szemben! Jöjjön!
Az ajtó közelében, amelyen át az udvarhölgyek kivonultak, ott állt
özvegy Hohensteinné. A két testvér összenézett. Az özvegy azonnal
megértette: neki maradni kell, hogy másnap beszámolhasson az es-
tély további lefolyásáról.
Lothar gróf gondterhelt arccal lépett oda Mariához, miután a két
udvarhölgy elhagyta a termet.
Most már belátod, Maria néni, hogy vakmerQség volt erre a tár-
saságra rátukmálni bennünket?
A hercegasszony csak mosolygott, és belekarolt a délceg had-
nagyba.
Nem, kedves Lothar, egyáltalán nem látom be. ElQre kiszámít-
ható volt a két hölgy viselkedése. De ha nem hívjuk meg Qket, akkor
vagy azt mondják, hogy félünk a nagyhercegné kegyének elvesztésé-
tQl, vagy joggal sértQdtek volna meg, amiért mellQztük Qket. Felejt-
sük el mindkettQjüket most már!
[ Pobierz całość w formacie PDF ]