Rejtozkodo szerelem Hedwig Courths Mahler

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

A grófn� megtanulta pal�stolni �rz�seit a szem�lyzet elQtt. Most is azonnal
�sszeszedte mag�t, b�r nem tudta megmagyar�zni a t�rt�nteket. Hogyhogy
Rita elutazott? �gy hatott r� ez a t�ny, mint egy riasztól�v�s. Nyugtalans�g�t
nem mutatva, g�piesen a lev�l�rt ny�lt.
- V�rjon odakint, am�g szól�tom!
Miut�n egyed�l maradt, kapkodva felnyitotta a bor�t�kot, �s kivette belQle
a leveleket. A neki c�mzettet fell�pte, �s elsz�rnyedve olvasta az al�bbiakat:
Dr�ga Maria n�ni!
Sz�pen k�rlek, ne haragudj, hogy elQzetes bejelent�s n�lk�l elhagytam a
h�zadat! Hazautazom a pap�hoz. Hogy mi�rt leszem, azt nem �rulhatom el.
Hanstól k�rdezd, neki a mell�kelt lev�lben meg�rtam. K�rlek, add �t azt neki!
M�g arra k�rlek, hogy k�ldd ut�nam Mart�t a holmimmal. Neki azt
mondtam, hogy veled mindent megbesz�ltem, csak m�gis ink�bb a reggeli
gyorsot v�lasztottam. RettentQen sz�gyellem, hogy hazudnom kellett. Te olyan
okos vagy, biztos meg�rted, hogy az ember n�ha rendk�v�li megold�sra
k�nyszer�l, ha m�sk�pp nem tud seg�teni mag�n. Nagyon szeretlek, �s
semmik�pp sem akarok f�jdalmat okozni neked. Ha elQbb szólok, biztosan
tartóztatt�l volna, �s ezt nem hagyhattam, mert most nem tal�lkozhatok
Hansszal.
Isten veled, dr�ga Maria n�ni! K�sz�n�m a szeretetet �s a jós�got,
amelyben r�szeltett�l. Ne neheztelj r�m!
Rita
A lev�l v�g�re �rve leeresztette a kez�t. �risten, ez a meggondolatlan
gyermek, mi t�rt�nhetett?
ElQsz�r megr�m�lt, de nem olyan f�ból faragt�k, hogy szokatlan
esem�nyek miatt elvesz�tse a fej�t. Most elQsz�r is meg kell Qriznie a
nyugalm�t, ker�lnie kell minden feltqn�st. Becsengette Ros�t.
- Marta itt van?
- Nincs, asszonyom, m�g nem j�tt vissza a p�lyaudvarról. Kik�s�rte a
kisasszonyt.
- Helyes. Szóljon odakint, hogy azonnal k�ldj�k hozz�m, amint hazaj�tt.
Azt�n seg�tsen fel�lt�zni!
A komorna t�r�lt-fordult, s a grófn� k�sz�lQdni kezdett, mint minden
reggel.
K�zben meg�rkezett Marta, �s bel�pett hozz�.
- Rendesen ell�tta a kisasszonyt?
- Igen, asszonyom.
- Kapott tQle m�g valami megb�z�st?
- Csak egy s�rg�nyt kellett feladnom Buchenau gróf �rnak, hogy k�ldj�n
kocsit az �llom�sra.
A grófn� titokban fell�legzett. Ezek szerint nem �sz n�lk�l utazott el a
v�dence.
- Egyebet nem?
- Nem. A kisasszony �gy gondolta, a tov�bbiakra n�zve el tetszik igaz�tani.
- Hogyne, persze. M�ris l�sson hozz� a csomagol�shoz! Ha elk�sz�lt,
jelentse! Tal�n m�r ma este �tnak indulhat, de ha nem. akkor holnap reggel.
- Igenis, asszonyom!
Eckhoffn� befejezte az �lt�zk�d�st, �s Ros�val telefon�ltatott kocsi�rt.
K�zben bekapott n�h�ny falatot, s mire a kocsi befutott, k�szen �llt az
indul�sra. A sz�llod�ba hajtatott, amelyben Hans lakott. Oda�rve megtudta,
hogy az unoka�ccse m�g nem hagyta el a szob�j�t.
Felk�ldte a n�vjegy�t azzal az �zenettel, hogy azonnal besz�lni�k kell.
A b�ró a szalonj�ba k�rette.
Felment a lifttel, Hans m�r a k�sz�b�n v�rta, onnan sietett el�.
- Ilyen kor�n, Maria n�ni? Csak nincs valami baj? - k�rdezte nyugtalanul.
A nagyn�nje csak azut�n v�laszolt, hogy a szalon ajtaja becsukódott
m�g�tte.
- �rthetetlen dolog t�rt�nt. Rita elment.
- Hogyhogy elment? - rettent meg a fiatalember.
- Hazautazott.
Fell�legzett. Hogy mitQl f�lt az elsQ pillanatban, maga sem tudta, de
�nk�ntelen�l Liane von Brenkenre gondolt. Persze ha Rita hazautazott, annak
aligha lehet k�ze az asszonyhoz.
- Olvasd el ezt! - vette elQ az unoka�ccs�nek szóló levelet a grófn�. - Ebben
rem�lhetQleg magyar�zatot tal�lsz erre a k�l�n�s t�voz�sra. Itt van az is, amit
nekem hagyott, de abból csak annyi der�l ki, hogy hazautazott.
Hans sietve felbontotta az �r�st, amely remegett a kez�ben, �s s�padtan
olvasta:
Kedves Hans!
Ne r�m�lj meg, ha azt hallod, hogy hazautaztam a pap�hoz, �s ne haragudj,
ha azt mondom, hogy nem lehetek a feles�ged! Amikor beleegyeztem a
h�zass�gba, m�g balga gyermek l�v�n, azt sem tudtam, mit teszek. Nem
ismertem az �letet, a vil�got, �s nem fontoltam meg a v�laszt. Azóta r�j�ttem,
hogy minden eg�sz m�s, mint hittem, �s miut�n most viszontl�ttalak,
meg�rtettem, hogy nem mehetek hozz�d. Nem merem szemtQl szemben
bevallani, hogy szószegQv� lettem, �s mardos a sz�gyen, ami�rt nem l�ttam be
m�r annak idej�n, hogy ez a h�zass�g lehetetlen. Nem sz�p tQlem, hogy
gy�v�n megfutamodtam, de nem lehettem m�st, most nem tal�lkozhatom
veled. A pap�nak �gy egy�ltal�n nem kell Baden-Badenba j�nnie, �s
szerencs�re m�g senki sem tud az eljegyz�s�nkrQl.
M�g egyszer k�rlek, ne haragudj r�m, �s ne tagadd meg tQlem a
bar�ts�godat! �n mindig a bar�tod maradok. A pap�ra se neheztelj! Bocs�ss
meg, t�nyleg nem tehettem m�st!
Rita
Az olvas�s v�gezt�vel Hans egy pillanatra az arca el� kapta a kez�t, majd az
ablakhoz l�pett. �gy �rezte, mintha �r�kre elvesz�tett volna valami k�l�nleges,
pótolhatatlan kincset.
- Hans, �n �gy aggódom. Megtudhatom, mit �r Rita?
A f�rfi, nyugalmai k�nyszer�tett mag�ra, �s nagyn�nje fel� fordult. N�m�n
ny�jtotta �t a levelet, s miut�n az asszony, is elolvasta, les�jtva k�rdezte:
- Te �rted ezt?
A grófn� a fej�t r�zta.
- Nem. N�zd meg az �n levelemet, ez m�g hom�lyosabb. Hans valóban nem
lett tQle okosabb.
- �gy l�tszik, t�vedt�l, amikor azt hitted, Rita nagyon szeret, maga sem
tudja, mennyire. A t�rt�ntek nem ezt igazolj�k. Szab�lyszerqen elmenek�lt
elQlem! Valósz�nqleg csak most fogta fel, mit jelent, ha olyan f�rfihoz megy
feles�g�l, akit nem szeret. Ez mindent megmagyar�z. Tal�n m�snak adta a sz�-
v�t, elv�gre sok fiatalemberrel tal�lkozott.
- Nem, nem, az elk�pzelhetetlen. Egyet sem ismerek, akire k�l�n�sebb
figyelmet ford�tott volna. Mindegyikkel egyar�nt fesztelen�l t�rsalgott, soha
nem tqnt fel nekem semmi. Ennyire f�lreismertem volna ezt a gyermeket?
Esk�dni mertem volna, hogy szeret t�ged.
- Ezek szerint m�gis rosszul �t�lted meg a helyzetet - v�lte fanyar mosollyal
a f�rfi.
Sok�ig hallgattak.
Amikor megk�rtem a kez�t, m�g nem okozott volna k�l�n�sebb csalód�st
a h�zódoz�sa - gondolta elkeseredve Hans.
- Akkor nyugodt m�rlegel�s ut�n jutottam arra a meggyQzQd�sre, hogy ez a
leg�sszerqbb v�laszt�s. Most azonban f�j, kegyetlen�l f�j, hogy elfordul tQlem,
mert most m�r tudom, hogy sz�vbQl szeretem ezt a t�nd�ri teremt�st. L�ttam a
csod�t, ahogy a gyermek sz�ps�ges hajadonn� �rett, �s �lmelegedett a sz�vem.
Mit nem adn�k a bizonyoss�g�rt, hogy ez a v�ltoz�s �rtem t�rt�nt! De �pp
ellenkezQleg: amióta Rita tudatosabban n�zi a vil�got, r�eszm�lt, hogy nem az
eny�m a sz�ve, �s k�ts�gbees�s�ben elmenek�lt, mert �rzi, tisztess�gesen
gondolkodó nQ nem mehet f�rjhez szerelem n�lk�l. Nincs szerencs�m a
szerelemben. Mihelyt kiny�jtom a kezemet a boldogs�g ut�n, kifolyik az
ujjaim k�z�l...
Egy idQ m�lva �sszeszedte mag�t, �s megvonta a v�ll�t, mint aki valami
kellemetlens�get akar ler�zni mag�ról.
- L�gy sz�ves, mes�ld el, hogy jutott Rita id�ig! - �lt le a nagyn�nj�vel
szemben.
A grófn� elmondta azt a keveset, amit tudott.
- Hidd el, teljesen v�ratlanul �rt. Tegnap este m�g t�k�letesen
kiegyens�lyozottnak tetszett.
- Nem - r�zta a fej�t Ried �n nagyon elfogódottnak tal�ltam, feltqnt, hogy
elh�zódik tQlem, de ezt csak l�nyos szem�rmess�gnek hittem. Most m�i-
m�sk�pp l�tom. Tal�n �szrevette, milyen lelki v�ltoz�s ment v�gbe bennem,
tal�n ez megijesztette, �s ez�ltal d�bbent r�, hogy nem lehet az eny�m. [ Pobierz całość w formacie PDF ]

Wątki