Ember es kutya Konrad Lorenz

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

biciklimet, olyan sz�nalmasan h�zta a l�b�t, hogy
az emberek a ny�lt utc�n szemreh�ny�sokat tettek
nekem. Bezzeg, ha a katonai lovarda fel� tartottam,
ahol egy kis s�talovagl�s kecsegtette a z�ldben,
mintha elf�jt�k volna gy�trelmeit. De am�gy
igaz�ból egy szabad szombaton leplezQd�tt le.
Reggel, vagyis amikor szolg�latba mentem, a
szeg�ny kis �llat m�g csigalass� tempóban is csak
alig-alig b�rta k�vetni a ker�kp�rt; d�lut�n viszont,
amikor sebesen nekiiramodtam a k�zeli tóhoz
vezetQ tizenhat kilom�ternek, Stasi nem a bicikli
m�g�tt haladt, hanem sz�guldva v�gt�zott elQre a
jól ismert �ton. H�tfQn azt�n megint s�ntik�lt.
B�k�s egy�tt�l�s
A r�men Qs, vad�szszenved�lytQl fqt�tt kuty�t
is b�mulatosan k�nnyq megtan�tani arra, hogy
hagyja b�k�n a szob�ban tartott �llatokat. SQt, m�g
a meg�talkodott macskagyql�lQknek amelyeket
egyszerqen nem lehet leszoktatni arról, hogy a
kertben �s persze fQk�nt a szabad vad p�ly�n qzQbe
ne vegy�k ellens�g�ket sem jut esz�kbe a h�zon
bel�l zaklatni a cic�kat. �pp ez�rt m�r r�gi
szok�somm� v�lt, hogy minden �jonnan beszerzett
�llatot a szob�mban mutassak be a kuty�knak.
Fogalmam sincs, mi�rt van az, hogy a kutya otthon
sokkal kev�sb� pr�da�hes. Mindazon�ltal benn a
h�zban csak a vad�szszenved�lye csappan meg,
harciass�ga egy cs�ppet sem. Eddig m�g minden
kuty�m sz�rnyen t�madó kedvq �s d�h�s lett,
valah�nyszor idegen eb mert bepimaszkodni a
szob�nkba. M�s kuty�kn�l m�g soha nem ny�lt
alkalmam valami hasonlót megfigyelni, tekintve,
hogy az eny�meket elvbQl nem viszem magammal
idegen lak�sba, ahol szint�n kuty�t tartanak. Ez
egyszerqen tapintat k�rd�se. Nem csup�n az�rt,
mert a legt�bb embert ideges�ti a kuty�k
marakod�sa engem ugyan nem, hiszen a v�g�n
�gyis mindig az eny�mek gyQznek , hanem mert a
temperamentumosabb kanok az idegen kutyavend�g
megjelen�s�re olyan viselked�ssel reag�lnak,
amelytQl, azt hiszem, nem minden h�ziasszony van
elragadtatva. Amint a Kutyaerk�lcs�k c�mq
fejezetben m�r r�szletesen is ismertettem, a
l�bemel�snek egyik funkciója t�bbek k�zt a saj�t
territórium, a birtok megjel�l�se. A tulajdon
ilyet�n telekk�nyvez�se a kuty�nak a h�zon bel�l
tilos, de itt nem is �rzi felt�tlen�l sz�ks�gesnek,
hiszen kellQ koncentr�cióban �rz�keli mind a saj�t
szag�t, mind a vele egy�tt lakó �llat-�s
embert�rsai�t. De ezerszer is jaj, ha egy idegen
kutya vagy ami m�g rosszabb valamelyik
szem�lyesen ismert, gyql�lt ellens�ge ak�r csak
egyetlenegyszer v�gigfutott a h�zon! Ez esetben
minden, csak hozz�vetQleg is eleven kan
k�teless�g�nek �rzi, hogy az undor�tó idegen bqzt
elt�ntesse a saj�t erQteljes illatb�lyeg�vel. �s
ilyenkor az egy�bk�nt oly illemtudó,
megb�zhatóan szobatiszta kutya, gazd�ja
legnagyobb iszonyat�ra, v�gigrohan az eg�sz
lak�son, �s sz�gyentelen�l �s k�m�letlen�l felemeli
a l�b�t sorra minden egyes b�tordarabn�l.
TqnQdj�nk el ezen egy kicsit, mielQtt kuty�nkat m�s
kuty�khoz vinn�nk l�togatóba.
Az im�nt eml�tett b�k�s hajlandós�g az
otthonon bel�l teh�t csup�n a zs�km�ny�llattal
szemben �ll fenn, fajt�rsakra egy�ltal�n nem
vonatkozik. Nem lehetetlen, hogy itt egy olyan
viselked�smóddal, helyesebben g�tl�ssal van
dolgunk, amely sz�lesk�rqen elterjedt az
�llatvil�gban. �gy p�ld�ul ismeretes, hogy a h�ja �s
sok m�s ragadozó mad�r a saj�t f�szke k�zel�ben
egy�ltal�ban nem vad�szik. Sz�mtalanszor
bukkantak m�r serd�lQ fiók�kkal teli
�rv�sgalambf�szkekre a h�jaf�szkek
tQszomsz�ds�g�ban, �s hitelt �rdemlQ
besz�molókat hallottam m�r arról is, hogy
bizonyos �sóludak lakott rókalyukakban k�ltik ki
fiók�ikat. SQt a farkasod�k k�zvetlen k�zel�ben
�ll�tólag b�ntatlanul nQnek fel az Qzgid�k. �gy
v�lem, benn a szob�ban a h�zib�ke, a b�k�s
egy�tt�l�s Qsi t�rv�nye teszi olyan enged�kenny�
kuty�inkat a k�l�nf�le �llatokkal szemben.
Az eml�tett g�tl�s, vagyis, hogy otthon tilos
zs�km�nyt ejteni, semmik�ppen sem abszol�t
jellegq. EllenkezQleg, nagyon is hathatós
rendszab�lyokra van sz�ks�g, m�g egy eleven,
vad�szatot kedvelQ kutya fej�be verhetj�k, hogy a
cica meg a borz, a pici mezeiny�l meg az
egyiptomi ugróeg�r, �s a t�bbi, tudom is �n milyen
�llat, amellyel a tov�bbiakban megosztja a gazda
szob�j�t, nemcsak hogy nem felfalni való, hanem
tetQtQl talpig s�rthetetlen, tabu, magyar�n: fuj .
Amikor sok-sok esztendQvel ezelQtt kicsomagoltam
elsQ kiscic�mat, a Thomas nevezetq kand�rt, Bully,
az irgalmatlan macskavad�sz v�rakoz�steli
izgalommal futott oda hozz�m, s ami ritk�n t�rt�nt
meg, a maga saj�tos módj�n, m�ly hangon, szinte
bQgve ny�sz�tett, hevesen csóv�lta par�nyira
csonk�tott fark�t, abban a sziklaszil�rd
meggy QzQd�sben, miszerint a kismacsk�t
kiz�rólag az�rt hoztam haza, hogy megszerezzem
neki m�rmint Bullynak az agyonr�z�s �r�m�t.
Rem�nyked�se nem n�lk�l�z�tt minden alapot,
hiszen m�r t�bbsz�r sz�ll�tottam neki kimustr�lt
j�t�kmackót, pl�sscic�kat meg hasonló holmikat,
mert hallatlanul mulattatott, milyen mók�san j�tszik
az eff�le �lzs�km�nnyal. Csakhogy err Ql a
kiscic�ról bizony kijelentettem, hogy fuj ! Bully
r�mesen csalódott bennem. De mivel roppant jól
nevelt, kedves �s engedelmes kutya volt, nemigen
�llt fenn a vesz�ly, hogy parancsom ellen�re
b�ntani mer�szeln� a macsk�t. Ez�rt nem is
utas�tottam el, amikor lassan odal�pegetett hozz�,
�s behatóan k�r�lszagl�szta, holott ek�zben eg�sz
teste csak �gy remegett a vad�szizgalomtól, s
nyak�n meg marja t�j�k�n a sima, f�nyes szQr�n
megjelentek azok a bizonyos gyan�s, tomp�n
feket�llQ foltok, amelyek n�la a felborzolódó
s�r�nyt jelk�pezt�k. Hozz� sem ny�lt a macsk�hoz,
ellenben idQnk�nt fel�m fordult, r�m n�zett, m�ly
basszushangj�n fel-felny�sz�tett, a fark�t csóv�lta,
�s mind a n�gy l�b�val toporz�kolt. Ilyet�nk�ppen
igyekezett felszól�tani engem arra, hogy engedjem
v�gre elkezdeni a r�g v�rt hal�lra-r�zós
vad�szj�t�kot ezzel a csud�s �j j�t�kszerrel. �n
azonban �jra meg �jra, sQt fokozódó emf�zissal,
felemelt ujjal egyre csak azt ism�telgettem:
ffujj! , mire Bully olyan pillant�st vetett r�m, mint
aki k�telkedik szellemi �ps�gemben, majd egy
utolsó, megvetQ �s unott tekintetre �rdemes�tette a
kand�rt, azt�n leeresztette a f�l�t, m�lys�ges
m�lyet sóhajtott, ahogyan csak a bulldogok tudnak
sóhajtani, felugrott a heverQre, �s karik�ba
g�mb�ly�d�tt. EttQl a perctQl kezdve nem vett
t�bb� tudom�st a kiscica l�tez�s�rQl; m�r aznap is
hossz� idQre fel�gyelet n�lk�l, egyed�l hagytam az
�j szobat�rssal, hiszen tudtam, hogy megb�zhatok
benne. Term�szetesen a v�gy, hogy agyonr�zhassa
a kis kand�rt, nem hunyt ki ilyen hamar:
valah�nyszor Thomasszal foglalkoztam, kiv�lt, ha
felemeltem, �gy hullott le Bullyról az
�rdektelens�g, mint egy panyók�ra vetett kab�t,
izgatottan rohant oda hozz�m, veszett�l csóv�lta a
fark�t, toporz�kolt, hogy csak �gy d�b�rg�tt a f�ld,
�s fesz�lten, �r�mteli v�rakoz�ssal n�zett fel r�m, [ Pobierz całość w formacie PDF ]

Wątki